Tartozom egy bejegyzéssel…
Már tegnap este óta gyúrok rá, de megvártam, hogy képanyagot mellékelve még ütősebbet szolgálhassak fel a Tisztelt Nagyérdeműnek.
Szóval kb.1 hónapja tudtam, hogy mivel gazdasági válság van, a Mikulás is elég rosszul áll anyagilag (a hosszú útra plussz felárat kértek a rénszarvasok), így a Mórában én leszek a helyi helytartója.
Krampusz már voltam, de hogy ennyire áttérjek a jó oldalra?-ez számomra is elég kétséges volt, mármint , hogy ezzel a feladattal hogyan is fogok megbírkózni.
A megmérettetésre tegnap került sor (ne kérdezzétek, miért jött tegnap, és nem ma!)…
A történethez hozzátartozik, hogy itt helyi szokás, hogy a tanerő mesés műsorral készül a gyerkőcöknek, ez idén sem volt másként.
A mese röviden annyi, hogy a Mikulás ül a házában, nézi a naptárját, és rájön, hogy elkezdődött az ajándékosztó körút ideje. Balci manóját hívja, és mielőtt elmennének a gyerekekhez, kilátogatnak az erdei állatokhoz, a barátaikhoz. Ők már nagyon várják, átadják nekik a csomagokat, és indulnak tovább. Mászkálnak az erdőben, és észreveszi őket 2 gyerek, akik őrt állnak, ki akarták lesni a Mikut. Bevezetik az iskolába, ahol a többi gyerek már nagyon várja őket, és a bevezetés után végül is a saját gyerkőceinkhez jutunk, akik dallal fogadnak minket.
Röviden ennyi, majd unalmas perceimben begépelem, de szűkre fogva ennyi a cselekmény.
“Kicsit”átalakítottuk Balci manómmal a mi kb. 5 perces részünket minimum 15 percre…:)Improvizáltunk már a próbákon is ezerrel, feltehetőleg ön-és közveszélyesnek nyilvánítottak a könnyes szemmel nevető kollegináink. Ehhez még adódott nem kis adag vizsgadrukk, és ez lett belőle…:

Itt vagyunk oldalbordámmal, Balci manóval:

Az erdei állataink:)

Indulunk a gyerekekhez, gyorsan be is fogtam Balcit csomagot húzni, nekem kiújult a lumbáhóóóóm:

Jah… de előtte lekukkoltuk a csodacsávcsővel a környéket, mennyire gyerekmentes:

Bocs, képkavarc!


Rendesen hasra híztam…;)